GP MESE
2011.Június 29. Bejegyezte: Orsi
Azon a bizonyos reggelen is mint mindennap azzal indítottam hogy bekapcsoltam a számítógépemet és felnéztem a blogomra hogy vajon történt e tegnap este óta változás. De akkor még nem tudtam hogy ez nem egy ugyanolyan nap lesz mint a többi. Látszólag viszont úgy nézett ki. Elindultam a mindennapi sétámra közben azon agyalva miről kéne ma írni. Vajon mi legyen a téma? Mit osszak meg a kedves látogatókkal?Úgy gondoltam hogy valami érdekeset valami nem mindennapi dolgot kéne elmesélnem ami valós . Nos akkor úgy döntöttem hogy elindulok az erdőbe valami kaland reményében. Vittem magammal a fényképezőgépemet hogy színesebb legyen majd a blog. Rengeteg képet csináltam érdekes fákról , virágokról és pár madarat is sikerült lekapni. Gondoltam magamba ’Tyű ez aztán szép kis képzuhatag lesz nekik”. Majd késő délután csak nem napnyugta előtt odaértem egy kis tisztásra ami más volt mint a többi. Magával ragadott a látvány amit nyújtott. A fű térdig ért úgy éreztem már jó rég nem járhatott ott senki , onnan lehetett a legszebben látni a napnyugtát. Na és a kis sztorim fordulópontja itt kezdődik. Leültem és vártam hogy elkezdődjön a nap vándorlása mit sem sejtve a titokról. Titokról? A titokról ami elárulja hogy azon a csodaszép helyen miért nem járt senki. Még madarakat se lehetett látni a közelben. És akkor elkezdődött a napnyugta...Egy hideg szél csapott arcon miközben egy kövön csücsültem és ámélkodtam. Ez más fajta szél volt. A lelkem is bele remegett. Az ember legszebb órái az a kis időtartam amíg láthatja a nap lemenetelét az égről. Nos eddig én is ezt hittem.Hirtelen azt éreztem hogy ahogy kezdetét vette a napnyugta valami itt is elkezdődött. Valami e világon kívüli.Érezetem.Hirtelen elkezdtem lépteket hallani a fűben meg valami halk hangot . Inkább vibrálásnak tűnt. Felálltam , nem mertem megfordulni –bár gondolom ilyenkor mások hasonlóan reagálnak- kezembe szorítottam a gépet mintha valami védő talizmán lett volna. Hátulról süvített a szél én álltam és remegtem mozdulni se mertem ,mostmár olyan hangosan hallottam azt a vibráló hangot mintha egyenesen a fülembe beszélt volna valaki. És akkor tisztábban hallottam volna , mintha valaki mondani akart volna nekem valamit. Az is lehet hogy volt mögöttem valaki és egyenesen a fülembe mondott valamit amit nem értettem de egyértelműen valami beszéd volt. Remegett a szívem is de hajtott az az őrült nagy kíváncsiság hogy vajon mi ez ? Megfogtam a „talizmánomat” és az arcomhoz emeltem hogy azon keresztül lehet hogy nem is olyan félelmetes.És akkor hirtelen megfordultam. Nem hittem a szememnek amit látok. A fű egészen a lábamig sárga volt mintha ott kihalt volna de csak a lábamig. Úgy tűnt mintha a napnyugta kezdetével valami elkezdődött volna. Nem e világi. Az égen a felhők szinte egy kör alakban feketékké váltak. De csak ott sehol máshol. Úgy éreztem választ kaptam arra hogy miért nincsenek ott az állatok ilyenkor. Biztos ők is érzik és tudják hogy van ott valami ami miatt nem szabad ott lenniük. Én is éreztem hogy valami vagy valaki üzenni akart nekem valamit. És akkor megint elkezdett fújni a szél most is viszont megfordultam hogy lássam mi ez és túllépjek mind ezen hogy bebizonyosodjon az az elméletem is hogy ezt az egészet csak beképzelem magamnak és nincs is itt semmi . Csak az a sok Horror film hatása teszi ezt. De amikor megfordultam nem láttam semmit de éreztem hogy van valami előttem. Valami jelenség, és az a gondolatom amiben azt álltíom hoyg üzenni akart nekem valamit beigazolódott. Hirtelen bellobbant a fű , egész szabályos módon , mintha egy írás lenne a fűbe égetve. A lángolás egy két másodpercig tartott szóval biztos voltam benne hogy ezt valami/valaki nekem címezte. A fűben ez állt „köszönöm jól vagyok,néha még szenvedek.” Szíven ütött a vér is megfagyott bennem. Ezek a szavak voltak az utolsó szavaia z ikertestvéremnek. Tavaly halt meg rákban. Egy este felmentem hozzá a szobába kérdeztem tőle hogy kér e esetleg valamit és akkor mondta ezt majd elaludt és nem kellt fel soha többé. Fél évig őrlődtem nem tudtam aludni se enni nem tudtam felfogni. Örültem hogy végre túltettem magam mindenen erre most meg ez.Sírva kezdtem üvöltözni hogy ki szórakozik velem mintha nem lett volna már egyértelmű de nem akartam elhinni. A túlvilágról akar üzenni nekem a testvérem?Miért most ? És mit?Próbáltam megnyugodni és csak arra gondolni hogy ez lehetetlen ilyen nem történhet meg. És akkor elkezdtem gondolkozni arról az estéről. Anya mindig is utálta a testvéremet , úgy döntött nem fizeti ki a kezeléseit majd otthon ápoljuk mert szerinte pénz kidobás volt az egész. Igen „majd ápoljuk”. Egyedül én ápoltam őt.Apa már kiskorunkban meghalt így már csak én maradtam a tesómnak. Anya egész életében csak mosott főzött és takaríott nem dolgozott , mármintmunkahelyen nem. Az nap amikor tesóm meghalt anya éppen teregette ki a ruhákat sötétben hogy reggelre megszáradjon én meg ahogy említettem felmentem hozá hogy megkérdezzem szüksége van e valamire.Amit viszont anya nem régen árult el az az hogy az nap este hallotta hogy felkelt és szóligatott és szándékosan nem költött fel.Hagyta meghalni, azóta nem is beszélek vele mai napig sem.Amíg ezen filóztam újabb Üzenetet kaptam ezúttal a fényképezőgépembe. Egyszerűen magától bekapcsolt és ki. Nem tudtam mire gondol ha egyáltalán ő volt az. Aztán elkezdett egy kis helyen esni az eső... egy ilyen kör alakban .Már értettem azt akarta hogy csináljak egy képet.Az égre szegeztem a fényképezőgépet és készítettem egy képet. Visszanéztem , és úgy tűnt a képen a nap mintha csak tesóm kedvenc ágytakarójának a mintáját vésték volna bele.Kezdett végleg lemenni a nap. Már csak pár perc volt hátra és vége a nap lementének.Kezdtek megszűnni a fura dolgok. És akkor láttam az utolsó pár percben az égen ez villant fel ( lehet más mást látott volna de nekem ez egyértelmű volt )”.Köszönök mindent”.És ennyi volt megszűnt minden. Hazamentem és leültem a gép elé hoyg ezt hogy fogalmazzam meg nektek blogba. Hát így sikerült. Talán a napnyugta az egy olyan állapot amikor, egy kis időtartamig de talán találkozik a két világ és ha jókor vagy jó helyen veled is megtörténik a csoda. Ennyi lenne mára.
Mit szólsz hozzá?
|
Súgó
Friss hozzászólások