|
 EGY BÉRGYILKOS NAPLÓJA
Már hajnaltájt, az éjszaka sötét végtelenjében siettem következő ügyfelemhez, de valami, vagy éppen valaki megragadta a figyelmem. Egy gyönyörű, bronzhajú szépség, arca már-már a deres időben úgy halványult el, mint a babarózsa. A káprázatosan szép barna szemei szinte már megszólatak előttem,s ajkai akár a tűz,úgy égtek a messzi távlatból is. Minden apró lépését figyelemmel követtem,szinte már mániákus lettem,egyszerűen beleszerettem. Az összes jellegzetes mozdulatát megszemléltem,s egész testemben beleremegtem mikor azzal a kecses mozdulattal elsuhintotta bársonyos,aranyfényű haját, majd úgy hullámzott vissza légies vállára, hogy az egyszerűen elragadó élményeket hagyott meg bennem. A legrosszabb az volt,mikor az egyik csodás pillanatról a másikra hirtelen beviharzott a hivatalba. Gondoltam magamban,hogy biztosan el fog válni. Én már előre tudtam: Ő az enyém lesz. Nem is gondoltam,hogy ilyen hamar. Még álltam egy kicsit a hivatallal szemben, hátha kijön, de az idő múlik ugyebár, sajnos, ezért sietnem kellett a munkaadómhoz. Olyan...feltöltő érzés, mikor megtudom, kit kell megölnöm. Milyen furcsa, hogy én tudom, ki ő, de ő nem is sejti hogy ki vagyok, sőt még azt sem tudja,hogy én okozom a végzetét, engem lát utóljára. Azt sem sejti bizony, hogy ez lesz az utólsó napja. Megyek, végzem a dolgom, pénzt kapok. Így megy ez. Általában balesetnek szoktam beállítani, például elvágom a nyaki ütőeret, és kirántom a késesfiókot. Ez úgy tűnik, mintha véletlenül ráesett volna. Oda is értem a főnökhöz, már vágyakozva lestem óhaját. A hivatalt leste. - A feleségem...Elválunk...Meg kéne ölni... - Oké főnök, és ki az a nő? - Elém vetette a képet, és a jegyzeteket, és meglepődtem a látottakon. - Szép hölgy. - Bátorkodtam megjegyezni, hisz egész hajnalban róla álmodoztam. Most végre megtudtam a nevét. Samantha Aphrodité Dawson. Aphrodité...Akár egy istennő. Ekkor jutott eszembe: Meg kell ölnöm. A szívem egyre gyorsult, s most éreztem először azt, hogy őt nem kellene megölni. Ezt a festői szépségű, lenyűgöző hölgyeményt. Bepánikoltam, ebben az esetben képes vagyok mondani olyan dolgokat, amiket csak gondolok...Szóval eljárt a szám. Ijedtemben felmordultam: - Nem!-ütöttem egy nagyot az asztalra. - Tessék? Daniel, hogy mondhatsz ilyet? - fogta tar fejét a munkaadóm. - Elnézést. Természetesen elintézem. - úgy mondtam, mintha valami óvodás lettem volna, egy nő miatt így leégetni magam? Neem. De hisz ő álmaim nője! Kimentem a malomhoz egy kicsit gondolkozni, vagyis inkább pihenni. Úgy 11 óra előtt elmentem. Ember alig-alig ha akadt az utcán. Megláttam a nőt. Itt a pillanat! Nem! Láttam hogy fázik, odafutottam hozzá. - Elnézést, látom hogy fázik, esetleg kéri a kabátom? - mondtam dadogva, s közben ferdén végignéztem rajta. A teste csodálatos volt, így egészében, közelről nagyon esztétikus volt, akár egy festmény, úgy nézett rám világító gesztenyebarna szemeivel az éj leple alatt. Ki sem tudom fejezni, milyen csinos volt az a vérvörös ruha rajta, úgy feszült,h ogy szinte minden apró vonalát és domborulatát láttam benne. Hazakísértem, és ezalatt az idő alatt sikerült róla megtudnom ezt-azt. Megkérdezte, nem-e megyek fel hozzá egy kávéra, hogy ne aludjak el a hazavezető úton. Hát igen, persze hogy felmentem! Mikor beléptem, csupa ékes tárgy, trófeák, díjak. - Maga sportoló? - Voltam. -Értem. - mondtam olyan fura hangon. - Maga mit dolgozik? - kérdezte tőlem. Na,mit feleljek? - Hát, vállalkozó vagyok. - feleltem ezt, végülis részben igaz. - És maga? Most nem dolgozom. - néztem rá furán. Azt hittem valami modell vagy valami. Hirtelen eszembe jutott: Meg kell ölnöm. Itt vagyok a lakásán. Ez a tökéletes pillanat. De elkéstem. Mikor hozta a kávét megbotlott, és beverte a fejét. Egy ideig ott ültem mellette, és azt mondtam: - Szeretlek! - Egyszercsak kinyitotta a szemét, és azt mondta: - Én is szeretlek! - Gyorsan hívtam a mentőket. Túlélte, de sajnos minden eddigi emlékét elvesztette. Azóta abbahagytam a gyilkolást, és újrakeztünk mindent. Azóta született 3 gyönyörű gyermekünk. 2 év múlva újrakezdődött minden. Azt hittem, nem fogok soha az életben szebb lényt látni a feleségemnél. De tévedtem. Múltkor egy gyönyörű, szőke teremtést pillantottam meg. Épp a hivatalba indult. Csodálatos kék színű magassarkúi csak úgy szöktelték a vizet mindenfelé. Keze olyan kecsesen tartotta a táskát, hogy szinte megállt az eszem. A tekintetem csak rá szegeződött. Az egész családom ott volt mellettem, mert a röppályára indultunk, a fiam meccsére. Érthetetlenül nézett rám az egész család. Szörnyen elszégyelltem magam. Akár milyen gyönyörű volt a lány, nekem már van egy szerető családom, és nem fogok megint ugyan abba a galibába keveredni, mint azelőtt.
Mollie (Victory), 2009.04.29.
|
Súgó
Friss hozzászólások
Jó lett a történet, de mért mondja a pasi hő fogja megölni, ha csak utána tudja meg, h pontosan kit is kell neki..........