|
 EGY ÁTLAGOS NAP
Tüzes, nyári reggelre ébredtem. A fény megcsillant a pálmafákról lecsurgó esőcseppeken, a víz tócsákban állt a macskaköves utakon. Átlagos nap. Minden reggelen úgy ébredek, hogy nem tudom hová sodor aznap az élet, a folyó amely oly sebes, mikor lassul le egy röpke pillanatra. Még egy átlagos nap-gondoltam magamban, miközben kitekintettem a szálloda ablakán. Hajnalban mindig megjelenik itt egy művész a festőállványával. Gyakran járnak ide. Szeretik a pálmák vonalát, a parkra néző szállodák élénk színeit, a tengernek érdekes alakú hullámvölgyeit. De ezt az embert már nem egyszer láttam. Fest. Végtelen nyugalommal, több napja egy babarózsa levelén fáradozik. Néha meg-megáll. Az út másik oldalán két kislány labdázik. A félelem jelét sem mutatják, pedig ez nem a legveszélytelenebb környék. Hajukba néha bele-belekap a szél, a favágó után maradt forgácsot is szétszórja. De őket ez sem zavarja. A világ összes örömét mintha ők hordoznák, szemük úgy csillog. De egy szempillantás alatt minden megváltozott. A labda kitért a röppályájáról, és a kislányt remegés fogta el. Különös érzései lehetnek. Mintha tudná, valami megváltozott… A labda meg csak repült. Repült, mint az élet. Meg senki nem tudta állítani. De mégis. Egy malom, és egy újabb kislány. Ki lehet ő? Mire vár? Szája eléggé lefelé hajlott, mint a ferde tető a cséplőházon. Kire várhat? Mi lesz most? Felocsúdtam.. Szemem kinyílt, újra a szállodaablak alatt festegető emberre meredt a tekintetem. Még mindig fest. Az élet is megy tovább,és ,hogy hol leljük örömünket,miben leljük szomorúságunkat, a folyó határozza meg…Néhol lelassul, néhol lerak egy kis hordalékot, de mindig folyik. Egy újabb átlagos nap…
Anna, 2009.04.13.
|
Súgó
Friss hozzászólások
Szép, de én is olvastam volna továb, egyszerű.