Csatlakozz te is!

Mivel a macskákat "haszontalan érdekállatoknak" tartom, így a kutyák mellett teszem le a voksomat.

A 8 és fél éves zsömle színű Labradorom a mindenem!

Folytatás:

Rockyn kívül van egy menhelyről hozott nőstény cicám, Neko a neve, valószínűleg valami fajmacska és egy házimacska keveréke. Nagyon érdekes mintája van, a lábain és a farkán vastag fekete tigriscsíkok vannak, a feje búbja és a nyaka is sűrű csíkos, míg az oldala-háta olyan pöttyös, mint egy hópárducé. :D A menhelyesek szerint őt összeverve fogták be az utcáról, soha nem volt otthona és ember közelében sem volt, szóval fél az emberektől és haragszik rájuk, ezért számítsunk rá, hogy aggresszív lesz. Engem ez sem tántorított vissza, gondoltam, nálam majd megtapasztalja, milyen az, amikor szeretet veszi körül, és törődnek vele, talán majd rájön, hogy nem mindegyik ember rossz. Az első hét borzalmas volt, nem lehetett megsimogatni mert rögtön karmolt és elfutott, 1 hét után már ő jött hozzám simiért, viszont amikor meglátta a kezemet karmolt (megfigyeltem, kifejezetten a kézre haragszik nagyon), így ment ez egy pár hónapig, de most már kész ölcica, csak néha jut eszébe a karmolászós mániája, de hála istennek az is egyre ritkábban. Kicsit makacs a drága, de nagyon szeret, és szerencsére értek az állatokhoz, úgyhogy ha rosszat csinál, meg tudom értetni vele, hogy haragszok rá, és ilyent nem szabad. Zseniális pillanatok szoktak lenni, amikor egy megdorgálás-veszekedés után duzzog, viszont fél óra múlva már próbál békülni a maga módján, hozzámbújik-dörgölőzik, ha még mérges vagyok rá akkor kiküldöm a szobámból, 5 perc múlva viszont újra próbálkozik, ha pedig etetési időig sem békülök meg, akkor mindig kivesz egy cicaszalámi darabkát a tányérjából, lerakja elém, ő pedig nem eszik (pedig irtózatosan imádja a hasát), hanem legunnyaszt elém, és néz engem meg a kaját, hogy egyek belőle. :D Ennek nem tudok ellenállni. :) Imádja az apró mütyűröket, párommal nagyon sokszor MaKuMó-nak hívjuk (MaKuMó = MajomKutyaMókus, Majom amikor hülyeséget csinál, Kutya: mert valamiért szereti a kisebb faágakat, a játékait a szájában vinni és cipelni, Mókus: mert szereti a diót és a szotyihéjat, ősszel összeszedtük az udvarunkon a hatalmas diófáról lepotyogott diót, és naívan kint hagytuk a megpucolt diót az előszobában, mondván, hogy ezt a macska csak nem piszkálja, hát arra mentünk le, hogy pár darabot kivett magának, és eszi :D), és valamiért szereti a csillogó-villogó dolgokat is, és mindig ellopja azokat. Van egy kis titkos helye az egyik szőnyeg alatt, az alá dugja be az ellopott holmikat. :'D

5-6 éves koromban kaptam meg az első kutyámat, Vacakot (ő egy tacskókeverék volt). Vacak hetente 1x ki lett engedve fél órát csavarogni a környéken (sosem hagyta el a háztömböt, mindenki ismerte a környéken, a gyerekeket imádta, családi kutya volt, eszében sem volt bántani senkit sem), az egyik idős, elmebeteg szomszédunk viszont, akit mindenki utál, egyszer a szemtanúk szerint odahívta magához, bevitte a telkére, és vasvillával beleszúrt... Hála istennek nyitva hagyta a kapuját, ezért a kutyám a maradék erejével csak menekülni akart onnan, soha nem felejtem el, amikor az utcán hallottam a nagy kiabálást-óbégatást, nézek ki az ablakon, és látom, hogy a kutyám 2 lábon húzza magát át az úttesten a mi térfelünkre, a házunk felé tartott, de az gyik ház előtti kertben feladta. Gyorsan kirohantunk, becipeltük, állatorvost kihívtuk, az 5 perc alatt ki is ért, jól megvizsgálta, mindenféle injekciót, gyógyszert beadott neki, azt mondta imádkozzunk, hogy túléli, mert ezt sajnos műteni sem lehet, egyértelműen vasvilla nyomai... Utána 2 napig Vacak újra járt és viszonylag jó kedve volt, az utána következő napokban viszont mintha egy cérna elszakadt volna, már nem bírt felállni, enni sem tudott egyedül, anyuval nonstop adtuk be neki fecskendőben a felvert tojást, húslevest, mindenféle tápláló dolgot. Egy esős napon alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, Vacakot reggel jól betakargattam a házában, ott is maradt, viszont kis prücsök mikor meghallotta, hogy hazaértem, megint 2 lábon elkezdte kivonszolni magát a kutyaházból, közben szakadt az eső és bokáig érő sár volt, az udvar közepén összeesett, én pedig szaladtam hozzá, és beraktam inkább a melegebb-szárazabb kamrába. Emlékszem, próbáltam neki párizsit adni, hogy egyen valami szilárdat is, összenyomkodtam neki, és a torkán nyomkodtam le, de mindig kiköpte, én pedig sírógörcsöt kaptam, hogy nem eszik... Másnapra gennyes lett az orra és a szemei, 10 percenként le kellett neki törölni kamillával, a sebeit is az eset óta naponta többször bekamilláztam. Összesen 1 hétig bírta a kis prücsök, nagyon nehéz volt a döntés, de úgy döntöttünk, ne szenvedjen tovább, elaltatjuk. Soha nem felejtem el, amikor az előszoba fotelében ültem, Vacak pedig az ölemben pihent, olyan volt a hangulat, mintha tudta volna, hogy most köszönni kell. Rettegve vártam, mikor szól a csengő, hogy megérkezett az állatorvos... Délután be is következett ez a pillanat, az állatorvos megengedte, hogy 10 percig elköszönjek tőle, és a kezeim között tért örök nyugalomra... Utána engedélyt kért, hogy felboncolhatja-e, megengedtük neki, én viszont bementem, nem akartam úgy látni... Kb. 10 perc múvla bejött az orvos, és mondta, hogy a tüdeje és a mellkasa tele volt vérrel, vett tőle vérmintát, mert neki az a gyanúja, hogy vérfertőzést is kapott (ami igaz is volt), szóval jobb, hogy elaltattuk, mert különben megfulladt volna, de nagyon csodálta ezt a kis kutyát, hogy 1 hétig bírta így. Nagyon hiányzik. :( Soha nem fogom elfelejteni.

Pár hónapra rá anyu és húgom győzködött, hogy legyen egy németjuhászunk, én viszont Vacak után úgy éreztem, belülről meghaltam, és nem akartam új kutyát. Nagyon sokat gondolkoztam ezen, aztán beláttam, hogy arról nem egy másik kiskutya tehet, ami Vacakkal történt, és Vacak sem akarná, hogy ne szeressem az új jövevényt.

Most ő a kutyám, Rocky, 5 éves, nagyon okos, intelligens fiú, ezerszer többet ér nagyon sok embernél... :)

(Itt egy akkor és most fénykép róla, klikk a nagyobb méretért):

Jelenleg egy kutyánk van, immár tizenhárom éve, de előtte voltak halaink (amik rejtélyes módon eltűntek) és két teknősünk is (Tiki és Teki).

Kedvenc állatom a kutya és a ló mellett az oroszlán fóka.

Az, hogy milyet szeretnék... Állatkert! :D Szívem szerint minden állatot tartanék. Egyébként van egy kutyám, egy papagájom és 3 botsáskám. Ez így mégis kevés. :D

Nekem van egy 8 éves keverék és egy majdnem 6 éves bolognese bichon kutyám (illetve ők a család kutyái) illetve van egy saját cicám akinek felemás színű szemei vannak :) De nagyon szeretnék majd egy bull terriert és talán egy labradort vagy németjuhászt .. :3 (lap: klikk)

NEKEM KUTYÁM NEVE MOLLY  VAN 1 ÉVES UGYE AZT MONDJÁK HOGY HA GONDOZOD MEGHÁLÁLJA ÉS IGAZ MERT NEKEM MINDEN TELJES NAP MEGHÁLÁLJA.IMÁDOM ŐT MERT SZERET JÁTSZANI ÉS SZERETI A POCAKJÁT.Ő A LEGJOBB BARÁTOM.ÉS CICÁT SZERETNÉK.LOVE MOLLY!

PETRA2006

Egy kutya (Mandula)+egy kb. hét éves halunk. Plusz szeretnék macskát, nyulat, meg még pár kutyát :)

Kecskeee <3 egyébként nincs. xD

kutyaa:DD