Kedves Balu! A Facen az egyéni keresőben így keress rám, ha van kedved! { garantáltan jó társaság és komoly, bár még a tizede sincs meg, de "lassú víz partot moss". } és, hogy értsd!: UserKe szintén én vagyok, itt, a Histórián is találnkohatunk, hisz naponta feljövök ide, legalább megnézni ezt-azt, nyugodtan üzenjn ha akarsz! :)
Tartalom nélkül elajándékoztam, illetve minimális tartalmat visszatöltöttem, de nagyon csekély. Nem kívánom megnyitnyi, viszont a Buttonod ott "szaladgál". Bármikor vissza tudnám tölteni, de őszintén bevallom: - Elfáradtam és más egyéb foglalkoztat, egész pontosan szabad kezet kaptam egy könyv megírásához, tehát akit kerestem hozzájárult. Arra kért, hogy nevet ne említsek, max. rövidítve, de minden egyéb mehet. Facen megtalálsz, szerintem Figi tud segíteni ebben...ha akarod, Figinek pedig üzenem, hogy hozzájárulok ehhez.:))
Egyébként a Budai Nagy Ilona csak Budai Ilona és később kezdett, Faragó Laura a hölgy. Tehát: a Sebőék, mint kezdők, Jancsó Adrienne és Faragó Laura, Budai Ilona később. Jól összekevertem, na de most kijavítottam. :)
Emlékszem a Sebő együttesre, alig kezdőként az iskola kollégiumában sokat zenéltek nekünk. Akkor odajárt Jancsó Adrienne, Budai Nagy Ilona is. Rólam dokumentum-vizsgafilmet készítettek anno a Színház -és Filmművészetiek. No, meg egy reklámot, a megtalált akkori szerelmemmel, majd elkészült a Petőfi című film, melynek zenéjét az Illés szerezte. Szép és Ünnepélyes Hétvégét, sajnos közülünk is van egy diáklány, aki 16 évesen önkéntes segédápolóként életét vesztette. Negyven évet kellett várnom, hogy ezt megtudjam.
ASSISI SZENT FERENC IMÁJA: Uram! Tégy engem a Te békéd eszközévé, Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, Ahol sérelem, oda megbocsájtást, Ahol széthúzás, oda egyetértést, Ahol tévedés, oda igazságot, Ahol kétség, oda hitet, Ahol kétségbeesés, oda reményt, Ahol sötétség, oda világosságot, Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, Hanem vigasztaljak, Hogy ne megértést keressek, Hanem másokat értsek meg, Hogy ne engem szeressenek, Hanem szeretetet nyújtsak. MERT AMIKOR ADUNK, AKKOR KAPUNK, MIKOR MEGBOCSÁJTUNK, NYERÜNK BOCSÁNATOT, MIKOR MEGHALUNK, SZÜLETÜNK MEG AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRA!
Nem tudom miért...Nem tudom miért akkor...Nem tudom miért ezt, azt sem, hogy miért azt...és nem tudom miért ITT; - Miért éppen Most, hisz már csak a Most van, az egyetlen örök, minden egyéb üres. Nem tudok semmit, csak azt, hogy repülök fellegen túl, keresztül óperencián, üveghegyek felett, madarak szárnyain-hátán és szembejön velem a feledhetetlen múlt...fél életem, életem fele...,s ha zokogok is boldog vagyok, -attól is zokoghatok, törvény meg nem tiltja. Újra és sokszor szárnyalok. Előre-vissza, jövőbéli múltba...de mindig egy helyen landolok; - Szobám fogságában, egy titkos magányban, akár a bűnös...Pedig csupán egy emlék. Egy szakadozó fonál, s lassan olyan, mintha Én énekelnék...egy nem létező mesét, hol a fák egekbe nyúlnak, s ágaikon helye van az égig érő csóknak.
Egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok. Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember, akkor rájön, hogy iszonyúan n...agy dolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet. -Erich Maria Remarque-
Nem tudom miért ehhez írom én!; - Hétköznapi e költemény. Költemény? Csak a távoli kék ég, milliárd csillag-fényév szab határt, ha a szerelem gyötrelme ront reád. Bizony! Bizony egy alkonyon vesztes lehetsz végleg, s nincs igazság sem mérésre mérleg, mely pontosan mondja; - Melyik az az óra, hol veszíted az égbeszökőt, szívlopó szerelemkötőt, másik feledet; - A teljes lényedet. Rabja vagy magánynak, sodródó perceknek, roppant roppanásnak, hol rianás serceg mint zsír, hol az éj hosszúra ajzott íj; - Feszít, üvölt, jajgat: Szerelemkötők visszajönnek é, vagy meghalnak? Mikor lesz vége ennek a rabláncnak? Nyoma sincs vidámságnak, sem boldogságnak, mégis rezzenések, csókok, elfelejtett vadócok emléke száll, száll, az univerzumban meg sem áll. Meg sem áll. Nem létezik kék éghatár. Nincs kezdet és vég, csupán pillanattá demedtség, amikor az idő megáll. Az idő; - Megáll.
Emlékszem a Sebő együttesre, alig kezdőként az iskola kollégiumában sokat zenéltek nekünk. Akkor odajárt Jancsó Adrienne, Budai Nagy Ilona is. Rólam dokumentum-vizsgafilmet készítettek anno a Színház -és Filmművészetiek. No, meg egy reklámot, a megtalált akkori szerelmemmel, majd elkészült a Petőfi című film, melynek zenéjét az Illés szerezte. Szép és Ünnepélyes Hétvégét, sajnos közülünk is van egy diáklány, aki 16 évesen önkéntes segédápolóként életét vesztette. Negyven évet kellett várnom, hogy ezt megtudjam.