Csatlakozz te is!

Csak egy nyugodt karácsonyra vágytam. Semmi másra csak, hogy nyugodtan teljenek az ünnepek. Jaj, most jut eszembe, hogy még be sem mutatkoztam. Xénia vagyok, egy tizenhat éves mondhatni tök átlagos lány. Amúgy soha nem hittem, hogy valaha elkezdek naplót vezetni, de sosem lehet tudni, hogy mi lesz. Az is megeshet, hogy jövő héten már én leszek a világ legismertebb rendezője, vagy akár a legjobb séf vaagy.. Az álmodozásomból egy hang zökkentett ki.

- Xénia! Gyere, segíts apádnak behozni a fát! - Ő az anyukám volt. Feltápászkodtam az íróasztalom mögül, majd kimentem és segítettem apukámnak behozni a fenyőfát. Idén egy nagyjából két méteres fára esett a választás, aminek nagyon örültem. Kihoztam a pincéből a fényfűzért és a gömb alakú karácsonyfadíszeket, majd bevittem a házba, majd leraktam a nappaliban található dohányzóasztalra. Előkerestem a kislétránkat, majd nekiálltam a karácsonyfa díszítésnek. Nagyjából huszonöt percembe telt feldíszíteni a hatalmas fenyőfát, de úgy éreztem megérte rászánni az időt. Eléggé meg voltam elégedve a végeredménnyel. Nem volt sem csupasz, sem giccses. Szerencsére tudtam, hogy mikor kell megállnom, ezért kellemes érzés töltött el a fenyőfára pillantva. Bekapcsoltam az áramot, emiatt a fényfüzérek még színesebbé tették a mi hatalmas fánkat. Ezek után a konyhába siettem és segítettem anyukámnak az almákat megpucolni, hiszen a karácsony nem karácsony nálunk almás pite nélkül. Miután már inkább csak láb alatt voltam, akkor úgy döntöttem, hogy elmegyek be a szobámba filmet nézni. Más úgy látja, hogy nincs karácsony Kevin nélkül, viszont én azt mondom, hogy nincs karácsony Bosszúállók nélkül, ezért az egyik számomra legkedvesebb Marvel filmet indítottam el a gépemen. A film közben elkezdtem az ajándékokat becsomagolni, amiket nagyjából egy hete vettem meg. Eszembe jutott, hogy tavaly már júliusban túl voltam az ajándékok megvásárlásával. Akkor még jobban hittem a karácsony szellemében és már Szilveszter estéjén arra vártam, hogy újra karácsony legyen. Nem, nem az ajándék miatt, sokkal inkább amiatt, hogy együtt vagyunk olyankor. Általában csak karácsonykor szokott az egész család leülni és együtt NOPE-ot játszani. Hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja és az illatos bátyám lépett be rajta. Természetesen a szó legrosszabb értelmében, hiszen gyűlöltem azt, amit használ meg azt a mennyiséget sem díjaztam amennyit használ.

- Szia, húgi! - köszönt mosolyogva, majd beljebb jött és megnézte, hogy éppen mi megy a laptopom képernyőjén. - Bosszúállókat nézünk nélkülem?- kérdezte sértett hangon. Ő volt az, aki bevezetett engem a Marvel filmek világába és rosszul érinti őt, hogy ha "kihagyom a jóból".

- Hát gyere te is és nézd velem. - mondtam elmosolyodva, mire odakucorodott mellém és levéve rólam a plüsstakarómat, amit magamra terítettem, miután befejeztem a csomagolást, egyszerűen magára terítette.

- Hé! - háborodtam fel azonnal, de lerendezett egy "sshhhh"-el . Hihetetlen ez a srác, pedig már nagykorú. Mikor megéreztem az almás pite illatát, akkor kimentem a konyhába, viszont már a szobámban éreztem, hogy valami nincs rendben. Miután kinyitottam a tepsi ajtaját úgy éreztem, hogy perceken belül elmúlik a karácsonyi hangulat, ugyanis az almás pite teljesen el volt égve. Bementem anyuhoz, aki éppen az ablakra rakta fel az egyik karácsonyi ablakdíszt és elmondtam neki, hogy az almás pite kicsit elégetten érzi jelen pillanatban magát. Azonnal abbahagyta az ablakdísz felrakását, hogy ő is szemügyre tudja venni a süteményt. Egyetértettünk abban, hogy ez már menthetetlen. Ki kellett találnunk egy B tervet.

Szerencsére anyunak eszébe jutott, hogy csinálhatnánk zserbót, ezért azonnal neki is álltunk. Miután befejeztük, adtunk egymásnak egy pacsit kicsit fáradtan. Szerencsére estére minden étel készen lett ezért nyugodtan tudtunk együtt vacsorázni. Ezek után kihívtam a családot egy NOPE csatára, amit szinte mindig Ádám nyert meg és nyereményként az én Vasember plüssfigurámat akarta kérni, amit természetesen nem adtam. Az este további része mókásan telt, de az számított igazán, hogy együtt voltunk, csak mi.