Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
2020 Téli történetíró - beküldött történetek
2020 Téli történetíró - beküldött történetek : Sz. Anna - Karácsony a kenguruk földjén

Sz. Anna - Karácsony a kenguruk földjén


Karácsony a kenguruk földjén

 

Tavaly Ausztráliában töltöttük az ünnepeket a nagynénémnél és a nagybátyámnál. Bevallom őszintén, hogy eleinte el sem tudtam képzelni, milyen lehet 30 Celsius fölötti átlaghőmérsékletben karácsonyozni. Egy év távlatából visszatekintve azonban azt kell, hogy mondjam, az elmúlt karácsony volt életem egyik legmaradandóbb élménye.

Mikor december 24-én a szüleimmel és az öcsémmel leszálltunk a repülőgépről Sydney turistáktól zsúfolt repülőterén, olyan forró és párás levegő fogadott minket, mint itthon júliusban. A nagynéném és a férje már vártak ránk, hogy kocsival hazavigyenek minket a külvárosában található otthonukba. Az odafelé vezető autóút vidám hangulatban telt: Sokat meséltünk családunk otthon maradt tagjairól, akikkel a nagynéném és a nagybátyám évek óta nem találkoztak. Ők ugyanis 5 éve Ausztráliában élnek, így azóta nem jártak Magyarországon.

Miután leparkoltunk a házuk előtt, a kocsiból kikászálódva végre tüzetesebben szemügyre tudtam venni a környéket. Az elém táruló káprázatos látványtól szinte tátva maradt a szám. Az utcában lévő összes családi ház a legkülönfélébb méretű és formájú, a szivárvány összes színárnyalatában pompázó fényfüzérekkel volt felékesítve.

Nagybátyám látva csodálkozó tekintetemet, elmagyarázta nekem, hogy a helyiek egyfajta versenyt rendeznek évről évre, hogy kié a legszebben feldíszített otthon. A győztes pedig egy nagyobb pénzösszeget kap jutalmul, amit a hagyományok szerint jótékony célra ajánl fel. Az elhangzottak után cinkosan összekacsintottak nagynénémmel, majd hatalmas mosollyal az arcukon bejelentették, hogy a délután folyamán a mi segítségünkre is számítanak a házuk, valamint a kertjük feldíszítését illetőlen.

A dekorálási munkálatok végeztével a nappalijukban gyűltünk össze, mivel a nagynéném meglepetést tartogatott számunkra. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket a méretes kanapén, majd egy tálcányi, szalvétával letakart süteményt tett le elénk a dohányzóasztalra. Elmondta, hogy minden bizonnyal hiányozni fognak nekünk a megszokott magyar ízek, míg náluk vendégeskedünk, ezért a kedvünkért megpróbált zserbót sütni nagymama receptje alapján. Lassú, ünnepélyes mozdulattal fejtette le a remekművét fedő szalvétaréteget, majd egy sietős mozdulattal kiviharzott a konyhába, hogy tányérokat hozzon. Alighogy elhagyta a nappalit, nagybátyám az alábbi szavakat intézte felénk fojtott hangon:

  • „Csak óvatosan! Tudjátok, hogy nem egy konyhatündér!”

Az első falat zserbó elfogyasztása után valóban beigazolódni látszott nagybátyám figyelmeztetése. Miközben kiscsaládom diszkréten mosolyogva fulladozott a fentebb említett süteménytől, nekem hirtelen mentőötletem támadt: mikor a többiek leültek társasjátékozni, gyorsan szalvétába rejtettem nagynéném „alkotását”, majd kimentem a kertbe ahhoz az illatos, virágzó fához, amit egyszer már a délután folyamán is megcsodáltam. Gyorsan a fa tövébe szórtam a süti maradványait, majd visszasiettem a házba.

Odabent az ötéves öcsém majdnem felborított örömében, miután a nyakamba ugrott, és ezt kiabálta a fülembe:

  • Képzeld, képzeld! Holnap a tengerparton fogunk karácsonyozni! Hát nem szuper?

Nevetve megölelgettem, majd én is leültem a szőnyegre, hogy becsatlakozhassam a játékba.

 

***

 

Másnap a délutánt a strandon töltöttük, ahol megmártóztunk a hűs tengervízben, napoztunk, s mindeközben karácsonyi dalokat hallgattunk, és teli torokból, vidáman énekeltünk. Ezenkívül számos vicces családi selfie készült a tengerparton felállított, több méter magas fenyőfa előtt, amelyen a karácsonyi díszek még a szikrázó, nyári Napnál is szebben ragyogtak.

Estére tüzet raktunk és grill partit rendeztünk. A vacsora végeztével apukám megköszörülte a torkát, aztán elővett a piknik kosárból egy almát.

- Szeretnék most feleleveníteni egy ősi magyar karácsonyi szokást – fogott bele a mondandójába – Mint családfő, felvágom ezt az almát 6 egyenlő részre, így mindenkinek jutni fog belőle egy-egy gerezd. Elődeink úgy tartották, hogy ezáltal olyan kerek és összetartó lesz a család, mint ez a gyümölcs.

Mindannyian egy kissé meghatottan fogyasztottuk el a felénk nyújtott szeleteket, ezután pedig átadtuk egymásnak az ajándékokat. Én voltam az utolsó, aki megkapta a karácsonyi ajándékát a nagynénéméktől, egy aprócska, négyszögletes doboz formájában.

  • Azt hallottuk, hogy gyűjtöd ezeket – kezdte a nagynéném - Ezért úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk neked egy igazán különleges és egyedi darabot beszerezni. Na rajta! Bontsd ki bátran!

Már a legelső mondatából kikövetkeztettem, hogy nekik hála, egy újabb darabbal fog gyarapodni a hógömb gyűjteményem. A csomagból kiemelve néhány másodperig álmélkodva forgattam a kezemben becses szerzeményemet, mivel az nem egy szokványos hógömb volt. A belsejében egy olyan, vörös virágos fácskára hullott a hó, mint amilyen a nagynénémék kertjében is volt.

  • Ennek a fának Cristmas Bush a neve – mondta a nagybátyám – Mire elérkezik a karácsony, az addig krémszínű szirmok vörös színűekké válnak. Így ez a növény egyfajta hírnöke az ünnepnek. Tegnap észrevettük, hogy mennyire tetszett neked a kertünkben álló fa, így sejtettük, hogy valószínűleg megtaláltuk számodra a legtökéletesebb ajándékot.

Valóban igazuk volt, hiszen a fent említett hógömb azóta is télen-nyáron ott áll a könyvespolcomon, s ezzel emlékeztet engem arra, hogy bár a karácsony elmúlik, az ekkor ajándékba kapott emlékeink és az élményeink azonban egész életünkre megmaradnak nekünk.

 

 

 

 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments