Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Őszi történetíró nevezések
Őszi történetíró nevezések : A mi napunk

A mi napunk


Tarka-barka levelek keringtek az elhagyatott temetőben, ahogy a lábamat lógatva ültem egy sírkövön.

Késő ősz lévén hidegre fordult az idő, dideregtem, így gyorsan megráztam magam.

Ismét kósza leveleket sodort elém a szél, valószínűleg a templom melletti barackfáról, melyen már se gyümölcs, se levél nem csüngött. Pedig régen mennyi barackot leloptunk arról a fáról… Emlékszem, az anyukája mindig lekvárt csinált belőle, amiből akár egy egész üveget is meg tudtunk enni egy nap alatt. Persze ez még azelőtt volt…

Emlékeimből a kapu nyikorgása zavart fel, régi volt már, csupa rozsda, így akár egy erősebb szélroham ki tudta lökni.

Szélesen elmosolyodtam, mikor megláttam. Idén is eljött, akár csak eddig. Gyalogosan, egyedül, ahogy minden évben.

Ahogy észrevett, az ő szája is mosolyra húzódott.

- Hát szia, vándormadár – üdvözölt, ahogy lehuppant mellém. – Reméltem, hogy idén is eljössz – pislogott ki a jóformán feje búbjáig felhúzott kendő alól, mely a nyakát és arcát védte.

- Én minden évben itt vagyok, tudod – lógattam ismét a lábamat vidáman. – Inkább én lehetnék hálás, hogy idén is eszedbe jutottam. Milyen rég volt már…

- Megbeszéltük, nem? Amíg világ a világ, ez a mi napunk. Aztán te is útra kelhetsz, bejárhatod a világot… – A hangjából tisztán kihallatszódott a vágyakozás.

- Hányszor mondtam már, hogy gyere velem! – néztem rá, bár ezt már ezerszer lebeszéltük.

- Tudod, hogy nem mehetek – sóhajtott fel, és a távolba meredt. – Járd be a világot helyettem is, te kis vándormadár – pillantott vissza rám mosolyogva.

- Ez csak természetes – biccentettem. – Na, de mondd, idén mit csináljunk? Együnk palacsintát? Bolyongjunk az erdőben? Másszunk fel az óriáskerékre?

- Mindig ilyen képtelen ötletekkel jössz – nevetett ki.

- Elvégre ez a mi napunk – kacsintottam rá. – Na gyere, majd útközben kitaláljuk!

- És mesélsz közben a távoli országokról? – nézett rám csillogó szemekkel.

- Természetesen! – bólintottam, és leugrottam a sírkőről. A sírkőről, amin az ő neve szerepelt.

írta: Nina Montaise
personalised-earth.gportal.hu

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments